Lyme-kor.hu

Ezen az oldalon összefoglaltuk neked a legfontosabb tudnivalókat erről a betegségről. Ha szeretnél ennél többet is megtudni róla, akkor a Lyme-kor.hu oldalon az egyes menüpontok alatt kimerítő választ kaphatsz a kérdéseidre.

Lyme-kór

A nyári táborozások alatt, erdei kirándulások után, ne feledkezzünk meg átvizsgálni magunkat, gyermekeinket, partnerünket, esetleges kullancscsípések után kutatva. Így elkerülhetjük, hogy későbbiekben hosszú antibiotikus kezelésen kelljen átesnünk és megelőzzük a Lyme-kór kellemetlen szövődményeit.

A Lyme-kórra jellemző egyik késői bőrtünetet (Acrodermatitis chronica atrophicans: elsősorban a végtagok bőrének elhúzódó gyulladásos betegsége, ami a bőrfüggelékek - szőrszálak, verejtékmirigyek, stb. - elsorvadásával, a bőr sérülékennyé válásával jár.) először 1883-ban írták le Németországban. Az ismertebb, a betegség korai szakaszában, akár a fertőzött kullancs csípése utáni napon kialakuló bőrelváltozást, az erythema migranst - Lyme-foltot - 1912-ben írták le Svédországban. Később hozták csak összefüggésbe a bőrtüneteket, a kullancscsípést és az egyes betegekben kialakuló agyhártyagyulladást. Az 1970-es években, az Egyesült Államokban, Connecticut államban, Lyme nevű város környékén járványszerűen jelentkezett gyermekkori ízületi gyulladásos betegség. A betegek vizsgálata során bizonyították, hogy a tünetek hátterében kullancs terjesztette baktériumok állnak. A kórokozó körültekintő leírását 1982-ben Willy Burgdorfer adta, akiről magát a baktériumot is elnevezték. (Borellia burgdorferi)

A betegség kialakulása

A fertőzött kullancsból, a vérszívás során baktériumok kerülnek a szervezetbe. A vérárammal a kórokozók lényegében minden szervbe eljutnak, azonban különösen érzékenyek a bőr, a szív, a központi idegrendszer, az ízületek és a szem szövetei, sejtjei a fertőzésre. A tüneteket egyrészt maguk a baktériumok váltják ki, másrészt a baktériumok ellen az immunrendszerünk sejtjei által termelt ellenanyagok a szervezet saját sejtjeit is károsíthatják. Ezt a szaknyelv mimikrinek - megtévesztés - hívja.

A fertőzés központi figurája a baktériumot közvetítő kullancs. Nyár végén a kullancs tojásból kikelő lárva gazdaállatot keres és néhány napig annak a vérét szívja. Ha az állat hordozza a baktériumot, akkor a vérszíváskor a baktérium bekerül a kullancsba is. A lárvából kifejlődő nimfa a következő év tavaszáig, nyaráig nem táplálkozik. Ekkor újabb gazdaállatot keres, aminek a vérét szívja. Az újabb táplálkozás után alakulnak ki a kullancs ivarszervei és válik egy nimfa hím vagy nőstény adult - felnőtt kullanccsá. A felnőtt kullancs ősszel keres újabb gazdaállatot és szívja annak vérét. Bár az adult formák kétszer nagyobb hatékonysággal képesek közvetíteni a baktériumot, az emberi fertőzések 91%-áért a nimfa alak felelős. Ennek oka egyrészt a tavaszi-nyári vérszívási periódus, amikor többet vagyunk a természetben, másrészt az, hogy a nagyobb, adult formát könnyebben észrevesszük magunkon a bőrünkbe fúródva, míg a kisebb nimfa többször megbújhat.

A Lyme-kór tünetei

A Lyme-kór tünetei 3 stádiumba sorolhatóak: 1 - lokalizált stádium (a fertőzés a csípés helyén marad), 2 - disszeminált (a fertőzés szétterjed a szervezetben), 3 - perzisztáló fertőzés (a kórokozó hosszú ideig a szervezeten belül marad). A lokalizált stádiumra jellemző erythema migrans a bőr vöröses, néha viszkető foltja. Sokszor magunknak nem észrevehető helyeken alakul ki, vagy csak 10-14 nap után válik akkora méretűvé, hogy feltűnjön. A folt a csípés helyén vagy környékén alakul ki elsősorban, de néha más testtájakon is megjelenhet. Előfordul, hogy a növekedő folt centruma feltisztul. A folt 2-3 hét után eltűnik, de az esetek kb. 20%-ában újra jelentkezhetnek. Néha folt egyáltalán nem alakul ki. A betegek mintegy felének megfázásos tünetei is lehetnek. Előfordul, hogy ízületi vagy izomfájdalmak, fejfájás jelentkezik. Ezek a tünetek általában kezelés nélkül is elmúlnak. A betegség második stádiumában a kórokozó több szervet megtámadhat. Az egyik leggyakoribb lokalizáció, az ízületek. Körülbelül fél évvel a fertőződés után, kezdetben egy, majd több ízületet is érintő gyulladás, fájdalom lép fel. Idegrendszeri tüneteket a kórokozó agyhártyán, illetve az agy állományában keltett gyulladása okoz. Fejfájás, nyaki izmok fájdalma, feszessége, fényérzékenység alakulhat ki. A késői stádiumban a neurológiai tünetek súlyosbodnak, bénulások alakulhatnak ki, amik akár a vegetatív idegrendszert is érinthetik, vizelési, székelési zavarokat okozva.

A betegség diagnózisa, kezelése

A tünetek alapján sokszor felállítható a diagnózis, speciális vizsgálatokat annak megerősítésére végeznek. A legelfogadottabb vizsgálat a baktérium ellen termelt antitestek kimutatása vérből. Gyulladásos laboreltérések lehetnek ízületi tokban felgyülemlő folyadékban, illetve a liquorban (agyvíz). Ezekben a folyadékokban magát a baktériumot is megtaláljuk, de például a baktérium jelenléte az agyvízben nem feltétlen jelenti, hogy neurológiai tünetek is ki fognak alakulni. Speciális genetikai vizsgálatokkal elenyésző mennyiségű bakteriális gént is ki lehet mutatni, azonban a módszer "túl érzékeny", az elpusztult baktériumokat is kimutatja, ezért a rutin diagnosztikában nem használatos.

Szintén fontos tudni, hogy sok fertőzéses megbetegedéssel ellentétben, itt nem alakul ki tartós immunológiai védettség, ezért egy ember akár többször is megbetegedhet.

A kezelés alapvetően otthoni antibiotikus kúrából áll. Súlyosabb központi-idegrendszeri vagy szívtünetek esetében indokolt a kórházi kezelés.

Áldott állapotú nők esetében az egyébként alkalmazott antibiotikum nem adható a magzatot károsító hatások miatt. Ilyenkor más antibiotikumot kell választania az orvosnak, de mérlegelhető a kezelés szülés utánra halasztása is, maga a fertőzés nem befolyásolja a magzat fejlődését.

Presets
Main Style
Patterns
Accent Color
Apply